Jeroen és Lennard élénken emlékeztetnek arra, hogyan vásárolták és felújították a kúriát:
„Az évek során szabadidőnknek nem csekély részét töltöttük már ebben a régióban, míg végül úgy határoztunk, le is telepedünk és egy szilárd alapokon nyugvó vállalkozást is létrehozunk itt. Azonnal világossá vált: az első és egyben legfontosabb feladat találni egy helyet, ahol majd élünk, lehetőleg egy felújítandó történelmi épületet. Az egyik első digitális keresésünk egyből figyelemreméltó eredményt hozott: egy számunkra addig ismeretlen faluban, Irotán eladó egy romos vidéki kúria. „Műszakilag jó állapotban” – állt a hirdetésben, ám a képek mást sugalltak. A terepszemle megerősített bennünket félelmeinkben. A ház szörnyű állapotban volt. Az ablakoknak és ajtóknak hűlt helyét találtuk, mindenütt nedves foltok, korhadt deszkák, omladozó falak... más szóval, éppen elég ok arra, hogy elmeneküljünk és sohase térjünk vissza. És mégis... Valaha tagadhatatlanul szép ház volt, monumentális lépcsővel, pazar környezetben, klasszicista építészeti elemekkel. Aztán ott volt a falu, ami csodás földrajzi fekvésén túl szépen gondozott, ápolt volt. Egyből levett minket a lábunkról. A ház egykor a nemesi Fáy családé volt. Amikor a II. világháború után a kommunisták átvették az országban a hatalmat, nem maradt hely a főúri kiváltságoknak a földművelők és munkások paradicsomában: bár a család kezdetben a házban maradhatott, az közben állami tulajdonba került. Később a helyi párttitkár otthonává és irodájává vált, valamint általános célú közösségi központ is lett (sokáig csak itt volt televízió Irotán, ami különösen lényeges volt nemzetközi futballbajnokságok idején), illetve könyvtárként is funkcionált.1989 után működését megszüntették és a ház elkezdett leromlani. Az önkormányzat eladta egy magánbefektetőnek, aki nagy reményeket fűzött az eladáshoz Magyarország EU-taggá válása után.
Majdnem egy év telt el a végleges vételárban való megegyezésig. Itt már komolyan el kellett gondolkodnunk azon, hogyan is valósítsuk meg kitűzött célunkat: eredeti pompájában helyreállítani a házat egyben a legújabb energia-semleges technológiákat alkalmazva. Az áramtermelő napelemeket és a melegvíz-termelő napkollektorokat a ház oldalában, szinte rejtve helyeztük el. A külső falakat régi újságokból készült, vastag papírpehely-rétegbe ágyaztuk tripla üvegezéssel, kiváló hőszigeteléssel – nagyjából a passzívház szabványoknak megfelelően. A fűtésvisszanyerő (télen hűtésvisszanyerő) szellőztetés 25 centis szigetelésű 65 centis falakkal kellemes hőmérsékletet biztosít. A legújabb technológia használatával ellentétben, a fűtést hagyományos fatüzelésű kályhákkal oldottuk meg, amely logikus választás Irota erdőkkel borított környékén. A fa bőséges és a szállítási táv csekély (nem utolsó sorban figyelembe véve a fák újratelepítését is).
A nappaliban és irodában egy-egy cserépkályha áll. Ezeket naponta csak egyszer kell felfűteni, ezután már egész nap sugározzák a hőt magukból. Télen az ételek fafűtéses tűzhelyen készülnek, melyek szintén melegítik a szobát. A szellőzőrendszer által a hő más helységekbe is eljut. A falunak nincs csatornahálózata, ezért a felhasznált vizet magunk tisztítjuk biológiailag, majd pedig újrahasznosítjuk. A legmodernebb eljárások és a fatüzelés ötvözése így teszi különlegessé és egyedülállóvá a házat.”
